73 millió forintért kelt el az egyedülálló megila

255 évvel ezelőtt készült megilát bocsájtottak árverésre egy jeruzsálemi aukciós házban. A tekercs egyik különlegessége, hogy egy 14 éves, itáliai zsidó lány írta. A megilát, amely a bibliai Eszter könyvét tartalmazza, purim ünnepén olvassák fel a zsinagógákban, méghozzá kétszer: az esti és a reggeli ima során.

Mivel a szövegben nem szerepel Isten neve, a kezdő szóferek, azaz szent szövegek másolásával foglalkozó szakemberek, általában egy megila megírásával kezdik el pályafutásukat.

A szóferek képzése sokáig tart és hosszú időbe telik ameddig eljutnak oda, hogy magas színvonalon tudják gyakorolni mesterségüket. Ezért is különösen figyelemre méltó, hogy egy 14 éves lány ilyen gyönyörű művet alkotott.

Bár a legtöbb rabbi megengedi, hogy nő írjon megilát és kósernek tekinti az így készült tekercset, mégis szinte kizárólag férfiak működnek szóferként.

Luna Ambron a rendkívül gazdagon illusztrált tekercsre Eszter könyve mellett a megilaolvasáskor elmondott áldásokat is ráírta, majd a kor szokása szerint apró betűvel megjegyzést is fűzött hozzá:

„Isten segítségével, az áldások leírásával elkészült e tekercs, 1767. első ádár havának 10-én, a szerény és nemes lány, a 14 esztendős Luna által, aki a tiszteletre méltó és gazdag Jehuda Ambron lánya. Érdemeljük ki, hogy mi is lássunk nagy csodákat, hamarosan, még a mi napjainkban.”

Lunáról keveset tudunk. Annyi bizonyos, hogy Róma egyik előkelő és vagyonos zsidó családjának sarja volt. A család 1492-ben, a spanyolországi zsidók kiűzetésekor tette át a székhelyét Itáliába. Apja sikeres bútorasztalos üzemet működtetett, amely még a katolikus egyház számára is készített bútorokat. Luna Yaacov David ben Mordechai Di Segni felesége lett, a kor szokásaihoz képest meglehetősen későn, 24 éves korában. Az ifjú pár Livorno városába költözött, ahol az Ambron-cég ügyeit intézték.

A Luna által írt tekercs hosszú ideig egy magángyűjteményhez tartozott, majd tavaly év végén a jeruzsálemi Kedem aukciósház kínálta eladásra. Az árverés alatt heves licitálás alakult ki, amelyből – a Mandel Alapítvány támogatásával – az Izrael Múzeum került ki győztesen.

A szakemberek előzetesen arra számítottak, hogy a 10 ezer dolláros kikiáltási ár dupláját, talán négyszeresét adják majd meg a megiláért, de igen nagyot tévedtek: a leütési ár ugyanis 212 500 dollár (73 millió forint) lett.

„Az illusztrált kéziratok és judaikák ára igen magas és nagyon nehéz versenyre kelni a gyűjtőkkel, pedig fontos szempont lenne, hogy az efféle tárgyakat a nagyközönség is megtekinthesse”

– mondta Dr. Ráchel Szárfáti, a múzeum zsidó művészeti részlegének kurátora.

„Azért is lényeges, hogy bárki hozzáférhessen az ilyen kéziratokhoz, mert általuk teljes képet kaphatunk a zsidó világról és a nők szerepéről a különböző közösségek vallási életében”

– tette hozzá.

A jelentős beruházás előtt természetesen meg kellett vizsgálni a tekercs eredetiségét. Erről Anna Nizza-Caplan, a múzeum héber kéziratokkal foglalkozó részlegének vezetője gondoskodott.

„Korábban még senki sem vizsgálta meg ezt a megilát. Ha egy magánember vásárolta volna meg, megint nem lett volna rá lehetőség. Most azonban komoly vizsgálatnak vetjük alá. Sok kutatómunkára lesz szükség ahhoz, hogy minél több információt megtudjunk. Annyi bizonyos, hogy az Ambron családban fontosnak tartották a lányok oktatását”

– mondta Nizza-Caplan.

A Luna által írt megila nagy méretű, betűtípusa jellegzetes itáliai-szfárádi, amelyen látszik a korban nyomtatásra használt betűtípusok hatása. Az első bekezdés előtt egy méretes, színes virágminta látható, a szöveg első szava pedig sokkal nagyobb és díszesebb, mint a többi. A tekercset fából készült rúdhoz rögzítették, amelynek végét – a korabeli szokásnak megfelelően – lépcsőzetesen alakították ki. A megilaolvasás előtt és után elmondott áldások szövegét is sok díszítés veszi körül, és itt olvasható az Ávráhám ibn Ezra rabbi által írt liturgikus vers, a Koré megila is.

Az áldások és a vers kezdő szavait nagy, díszes betűkkel írta Luna. A szöveget négy, ágakkal és virágokkal díszített, márványívből álló keretbe foglalta, mely öt stilizált márványoszlopon nyugszik. A boltívek fölött egy illusztráció látható, amely Hámánt ábrázolja, amint Mordechájt vezeti lovon. Előttük két trombitafújó alak, majd négy további figura látható.

Két másik illusztráció is megjelenik a tekercs alján: az első a felakasztott Hámánt mutatja, két másik akasztott ember társaságában, a második pedig három további alakot ábrázol. A felső illusztráció két oldalán oroszlánok és félholdak láthatók kék háttér előtt, az Ambron család címeréhez hasonlóan.

„Az adott korszakban nem volt ritka, hogy zsidó családok is címert készítettek maguknak, melyeket azután okiratokon vagy akár házasságleveleken is megjelenítettek”

– mondta Nizza-Caplan.

„Az illusztrátor személyéről nem tudunk semmit, mert kevésbé becsülték őket, mint a szófereket. A lényeg ugyanis maga a szent szöveg”

– tette hozzá.

Ezen a tekercsen kívül jelenleg csupán két másik olyan megila ismert, amelyet bizonyosan nő írt. Mindkettő Itáliában készült és jelenleg magángyűjteményben található. Az egyik a velencei Sztellina bát Menáchem ben Jekutiél műve, amely a világ legnagyobb illusztrált héber kéziratokkal foglalkozó magángyűjteménye, a svájci Braginsky-kollekció birtokában van, és megtekinthető a könyvtár weboldalán. A megila egyes részeit korábban kölcsönadták az Izrael Múzeumnak. A másik, nő által írt megilát Kamilla bát Mose Efrájim készítette 1770-ben.

„250 évvel ezelőtt valami igen figyelemreméltó dolog zajlott Itáliában. Egyes területeken a megszokottnál sokkal nagyobb szerep jutott a nőknek a közösségben. Nem tudom, hogy milyen körülmények között született Luna megilája, de nyilván nem véletlen, hogy ő írhatta meg. Az biztos, hogy büszkén felírta rá a nevét és így megőrizte számunkra az alakját”

– mondta Nizza-Caplan.

„Azért is döntöttünk a tekercs megvásárlása mellett, mert a múzeum egyik célkitűzése, hogy az izraeli társadalom minden rétegét képviselje és bemutassa, beleértve egy teljesen ismeretlen, 14 éves lányt is”

– mondta Denis Weil, az Izrael Múzeum igazgatója.

A múzeum közleménye szerint az őszi nagyünnepek előtt már kiállítják a tekercset.