A szukkoti csokor, az árbá minim különleges alkotója az etrog, melyet nem szokás más néven emlegetni. A luláv a pálmaág, a hádász a mirtuszág és az árává a fűzfaág, de az etrog, az etrog.
Az 1929-ben megjelent Zsidó Lexikon, mint „citrusalma” fordítja. Érdekes ez az alma hasonlat erre a citrusgyümölcsre, azonban nem egyedülálló, ennek egy másik változata a zsidó költészet hazai kincstárából kerül elő: „aranyalma”. A háború előtti zsidók egyik vezető felekezeti lapjában, az Egyenlőségben Somlyó Zoltán (1882–1937) több szukkoti versében is előkerül az etrog, mint aranyalma. Az egyik ilyen az 1918. szeptember 21-én napvilágot látott Csokor című verse:
Meg van írva, hogy vegyetek magatoknak aranyalmát
sápadt fényűt, hádár-fának dús gyümölcsét, boldogan.
És melléje pálmafának ágait is illesszétek
és mirtuszt, melynek olyan békés, csöndes színe van
Fűzzetek hozzája füzet pataki fűzkoronából,
amely olyan hűn kíséri az út fáradt vándorát.
S örvendjetek hozzá boldog, békés örömujjongással
Isten fényes színe előtt hét ünnepnapokon át!…
Így van írva… S mire feljön az ünnepnek halvány holdja,
mi reszket a kezetekben az idei szukkoszon?
Érett aranyalma helyett gyászfák fekete magzatja,
melynek húsán át a szellő, mint a halál, úgy oson.
Szőke pálmaág helyett s a halál sötét virágja,
harcmezőknek véres szirma sírok felé bólogat.
Menyasszonyi mirtusz helyett rozsdaszín csalánkaréj van
s Isten előtt leborulva szomorkodunk ó, sokat!
Jaj, csak a fűz, az maradt meg tarlott kertünk bokrai közt,
ez maradt meg örökbúsan s együtt hajlik meg velünk:
Sorsunk előtt, mely a bánat s életünk előtt, mely megholt –
örök könnyező zsidóknak örök csokrunk minekünk!
Fotó: Freepik/Carla apple