E levél címzettjei egy floridai Chábád közösség által rendezett adománygyűjtő vacsora résztvevői voltak. Bár február 18-i keltezésű, a Rebbe csak mintegy két héttel később, március 2-án írta alá, mielőtt elindult az apósa, az előző rebbe sírjához imádkozni. A nap során a Rebbe szívinfarktust kapott, ami a jobb oldala lebénulását okozta. Ez az utolsó ismert levél, melyet a Rebbe aláírt.
Isten kegyelméből
Kis purim, 5752. [1992. február 18.]
Brooklyn, N.Y.
A Levi Yitzchok hitközség 11. alkalommal megrendezett
évi vacsorája minden résztvevője számára
Üdvözlet és áldás!
Válaszként a közelgő, II. ádár hónap 3-án, vasárnap megrendezendő vacsoráról szóló értesítésre gratulációmat fejezem ki az elöljáróknak, az elnöknek, az alelnöknek, a díszvendégeknek és a Levi Yitzchok-Lubavitch hitközség minden barátja számára, amiért elérték ezt a jelentős mérföldkövet. Ez különleges hangsúlyt kap idén, mert szövőév van. A szökőév jelentőségéről már szó esett korábban, ahogy az ez ezzel kapcsolatos gyakorlati tanulságokról is. Most egy dolgot szeretnék megemlíteni, mely kiemelten kapcsolódik az összejövetelükhöz. Ez pedig az adakozót jelképező Nap és a támogatottat jelképező Hold példája. Szökőévek alkalmával e két égitest találkozik egymással, így helyreáll a napév és a holdév közötti eltérés. Ennek következményeként megvalósul az az isteni akarat, hogy Peszách mindig áviv hónapban, tehát tavasszal legyen.
Ennek lényeges eleme e két égitest, az adakozó és a támogatott egymásra gyakorolt hatása. Az adakozó egyben támogatott is és a támogatott egyben adakozó is, a két fél eggyé válik és ezzel valósítják meg az isteni tervet mind a saját maguk, mind az egész világ számára.
Ez a gondolat különösen jól illik a zsidóság terjesztését szolgáló tevékenységeinkhez, ahol az adomány elsősorban az adakozótól ered, melyet a támogatott fél kap meg. Ezért annyira fontos, hogy az adakozás a lehető legteljesebb módon valósuljon meg mind mennyiségben, mind minőségben. A támogatott által befogadott Tóra és parancsolatok nem fakadhatnak pusztán a megszokás kényszeréből, hanem át kell hatniuk az illető gondolatait, beszédét és tetteit a mindennapok során, legyen szó istenfélelemről, a jellemvonások javításáról és ehhez hasonló dolgokról, melyeknek mindenhol, az otthonában, a zsinagógában és még az utcán is felismerhetőnek kell lenniük és azt kell tükrözniük, hogy mindezek egy magas szinten álló szentségből fakadó tevékenység eredményei.
Annak érdekében, hogy az adakozás még teljesebbé váljon, az adakozók, az oktatók és az ifjúsági vezetők tartsák észben, hogy ők egyben támogatottak is, méghozzá rendkívül nagy mértékben, sőt összehasonlíthatatlanul jobban, mint amennyi erőfeszítést és munkát a tanítványaikba fektetnek. Hiszen ki tudná megbecsülni azon jutalom nagyságát, melyet azok kapnak, akik az Örökkévaló, a Királyok Királya, a Szent, áldassék Ő, gyermekeinek sietnek a segítségére?
Azonban ahhoz, hogy e tevékenységek a lehető legjobban és leginkább felelős módon valósulhassanak meg, szükség van az adakozók csoportjára, a Tóra azon támogatóira, akik megértik a zsidó oktatás fontosságát és a zsidó férfiak, nők és gyermekek értékét.
Ennek fényében biztos vagyok abban, hogy minden egyes résztvevő teljes mértékben élni fog azzal a hatalmas lehetőséggel, mely a Levi Yitzchok-Lubavitch hitközség már működő programjainak kiszélesítésével és intenzitásának növelésével valósulhat meg. Ebben az évben mindehhez még egy szempont kapcsolódik: ez egy teljes és hiánytalan év (melyben a lehető legtöbb nap van), ami arra tanít minket, hogy mindannyiunk kötelessége a lehető legtöbb jó cselekedetet megvalósítani.
Még különlegesebbé teszi az alkalmat, hogy az 5752. évet írjuk, mely héberül: ב״נשת׳ה. Az ebben szereplő héber betűk a következő szavak kezdőbetűi is egyben:
לכ לכמ לכב תואלפנ תנש אהת ׳יה – Ez az év mindenben, mindennel kapcsolatban és mindennel együtt egy csodálatos év lesz. Az Örökkévaló minden bizonnyal mindannyiunknak csodálatos évet ad, tele materiális és spirituális javakkal.
Nagyrabecsüléssel és a siker áldásával, továbbá a fent leírtak megvalósulását és egy boldog és inspiráló purimot kívánva,