Aki követi az ősi zsidó szokást, az sávuotkor egész éjszaka ébren marad és Tórát tanul.
Az egész éjszakát felölelő tanulás után sokan napfelkeltekor imádkoznak reggeli imát, bár vannak, akik inkább előbb alszanak néhány órát, hogy friss elmével álljanak az Örökkévaló előtt. Aki nem tud egész éjjel ébren maradni, annak is ajánlatos legalább egy kicsivel tovább fennmaradnia a szokásosnál, és tanulnia. Vannak, akik azt mondják, hogy ezen az éjszakán érdemes csak héberül beszélni, bár a diaszpórában a legtöbb helyen nem követik ezt a hagyományt. A kabala továbbá azt is javasolja, hogy a házastársak lehetőség szerint tartózkodjanak a házasélettől ezen az éjszakán. A hagyomány szerint az egek megnyílnak sávuot éjjelén, a (háláchikus) éjfélkor megnyílnak, és kegyesen fogadnak minden gondolatot, tanulást és imádságot azoktól, akik a kinyilatkoztatás évfordulóján virrasztanak.
A legismertebb magyarázat szerint azért van szükség az egész éjjelen át tartó tanulásra, hogy kijavítsuk azt a hibát, melyet őseink vétettek, amikor elaludtak a tóraadás előtt. Hogyan történhetett ez? A midrásban (Sir hásirim rábá) olvashatjuk, hogy a tóraadás előtti este a zsidó nép azt tette, amit mindenkinek tennie kéne egy ilyen jelentőségű esemény előtt: korán elmentek aludni. Ám a várakozásokkal ellentétben nem ébredtek fel sem korán, sem időben, hanem éppen, hogy elaludt az egész nép apraja-nagyja. Mózesnek úgy kellett értük mennie és felkeltenie őket, a Mindenható pedig így szólt: „Miért jöttem és nem volt senki, szólítottam és nem felelt senki?” (Jesája 50:2) Az azóta eltelt nemzedékekben évről évre megmutatjuk, hogy valójában nemhogy érdektelenek nem vagyunk, hanem éppen ellenkezőleg, lelkesedésünktől vezettetve akár egész éjszaka is tanulmányozzuk a Tórát és annak magyarázatait.
Egy másik magyarázat szerint a Tóra olyan, mint a menyasszony, a zsidó nép pedig, mint a vőlegény. Az egész éjszakán át tartó tóratanulás a menyasszony esküvő előtti készülődéséhez hasonlít. Az esküvő ebben a metaforában természetesen sávuot, a tóraadás ünnepe. Szokás legalább hajnalhasadtáig ébren maradni, ugyanis akkor volt valójában a tóraadás.
A legnépszerűbb a Tikun léjl sávuot című gyűjtemény, mely a Tánách (zsidó biblia) mind a 24 könyvéből, illetve a Misna mind a 36 traktátusából tartalmaz kivonatokat, és emellett egyéb rabbinikus munkák is szerepelnek benne. Ezzel minden zsidónak lehetősége nyílik arra, hogy sávuot éjjelén belekóstoljon a Tóra irodalmának legalapvetőbb törzsanyagába. Bölcseink azt mondják, hogy aki elolvassa a Tikun léjl sávuotot, az olyan, mintha megtanulta volna az egész írott és szóbeli tant. Szükség esetén el lehet kezdeni éjszaka előtt is olvasni (ha attól tartunk, hogy másként nem tudjuk befejezni), vagy a következő napokban is folytathatjuk a tanulmányozását, amíg a végére nem érünk.
Ám a Tikun léjl sávuot tanulmányozása csak egyfajta vélemény, és vannak, akik másféle szövegeket olvasnak és tanulmányoznak, vagy éppen előadásokon, beszélgetéseken vesznek részt, ahol a Tánáchból származó, vagy a rabbinikus irodalomban fellelhető szövegeket, vagy egyéb zsidó témákat vitatnak meg.
Magát a szokást egyébként a második Szentély pusztulását (polgári időszámítás szerinti 70.) követő években született kabalisztikus mű, a Zohár említi először. Ebben olvashatjuk, hogy rabbi Simon bár Jocháj és más istenfélő tóratudósok sávuot egész éjjelét tóratanulással töltötték. Később a XVI. századi Törökországban bukkan fel a szokás leírása, majd a szentéletű Jicchák Lurja rabbi, a cfáti Ári és tanítványai körében. Ők úgy tartották, hogy aki egy szemhunyásnyit sem alszik egész éjjel, az abban az évben védve lesz minden veszélytől és ártalomtól. Ez a gondolat egyébként a marokkói zsidóknál is fellelhető, akik úgy tartják, hogy aki ébren marad egész éjjel, az bizonyosan életben marad egész évben. A XVII. századbeli Mágen Ávráhám volt az első, aki a szokást a fent bemutatott midrás elalvás-történetével, illetve annak kijavításának szükségességével kötötte össze. Ez az a magyarázat, mely elterjedt az egész világon, és a tikun léjl sávuot szokása is gyakorlatilag minden zsidó közösségben ismert és szívesen gyakorolt hagyomány.
Kellemes tanulást és boldog ünnepet kívánunk!