Az elmúlt évezredben, egészen a holokausztig, Szaloniki lakosságának jelentős része, időnként a többsége, zsidó volt. Manapság már csak egy apró zsidó közösség otthona a város, mely Thesszaloniki néven Görögország második legnépesebb települése.
Az alábbi visszaemlékezést egy túlélő, David Benvensiti adta közre a Hed Hámizrách nevű, héber nyelvű hetilapban 1946-ban, három évvel a nagy múltú, egykor 55 000 főt számláló közösség pusztulása után, majd könyvben is megjelentette „Szaloniki – a zsidó nép jeles városa” címmel. Írását, melyben emléket állító az egykor virágzó szaloniki zsidóság különleges hagyományainak, az áldozatok emlékének szentelte.
A szaloniki zsidók … repesve várták sávuot ünnepét … Különösen az ünnep tavaszi jellegét kedvelték és domborították ki. A zöldellő mezők, a virágok, az érett gyümölcsök, melyek a városon kívüli mezőkön, az erdőkben, a réteken és a kertekben teremtek … fenséges élmény volt.
Az Égei-tenger partján fekvő városban nagy volt az izgalom a tóraadást és a betakarítást ünneplő sávuot beköszönte előtt. A háziasszonyok előkészítették a szutlach nevű, tejjel, cukorral és fahéjjal készülő rizspuding elkészítéséhez szükséges széles lábosokat és a friss joghurthoz és túróhoz való edényeket.
Az ünnep közeledtéről tudtak a vándor bádogosok is, akik begyűjtötték a lyukas edényeket és megfoltozva adták vissza tulajdonosaiknak egy különleges áldás kíséretében: „¡Para sutlachiko bueno! – legyen jó szutlachotok!”
A tejes ételeket megkövetelő sávuoti menü természetesen nem csupán szutlachból, joghurtból és túróból állt. Az asztalra került még az inzsáminádosz, a színes főtt tojás és a túróból és tojásból készülő pásztil nevű sütemény is. Az étkezéseket természetesen ezen az ünnepen is raki, azaz ánizspálinka kísérte, melyet házilag állítottak elő. A legjobb rakit Jicchák Smuel rabbitól lehetett beszerezni.
Sávuotra különleges ruhát is öltöttek: a közösség hagyománya szerint sávuot előtt nem hordtak fehér ruhát, ezért ez volt az a nap, amikor ismét fehérbe öltözhettek a szent nap tiszteletére.
A zsinagógából hazatérve következett a lakoma, melynek során felolvasták a bibliai Rut könyvét, mind héber, mind ladino nyelven. Az étkezés befejeztével a férfiak visszamentek a zsinagógába, hogy egész éjjel Tórát tanuljanak.
Másnap délután zsidók ezrei kerekedtek fel, hogy piknikkosarakkal és matracokkal felszerelkezve a város körüli kirándulóhelyekre sétáljanak és ott lakomázzanak, énekeljenek és beszélgessenek egészen napnyugtáig…
Így telt a sávuot az Égei-tenger partján.