1. A második Szentély idejében már zsinagógájuk volt
Az ókori Rómában már a száműzetés előtt is jelentős zsidó közösség élt. A Rómához közeli Ostia Antica kikötőjében fedezték fel Európa legősibb zsinagógáját, melyet közel kétezer évvel ezelőtt emeltek, még a jeruzsálemi Szentély lerombolása előtt. A zsinagóga egészen az V. századig működött.
2. Nagy tóratudósok otthona volt Róma
A római zsidó közösség több évezredes történelme során számos jelentős bölccsel gazdagította a Tóra világát. Két példa:
– Theudas: A gazdag és tanult római férfi a második Szentély idejében vezette a római zsidó közösséget. A Szentföldön élő rabbik is nagy tiszteletben tartották, bár egyes döntéseit megkérdőjelezték. Theudas ugyanis arra biztatta a római zsidókat, hogy ők is szabad tűzön süssék meg a peszáchi bárányukat, mintha a Szentély áldozatából ennének. Theudas rendszeresen tanított Tórát és sok pénzzel támogatta a Szentély működését, valamint az izraeli jesivákat.
– Nátán ben Jechiél rabbi: A XI. században élt rabbit fő műve után Áruchnak nevezik. Ebben a kötetében a Talmud és a Midrás nehezen érthető kifejezéseit magyarázza, amihez szükség volt a rabbi átfogó tóratudására és széles körű nyelvismeretére.
3. Se nem askenázi, se nem szfárádi
Az eredeti római közösség tagjai nem tartoznak sem az askenázi, sem pedig a szfárádi zsidók csoportjába. Ők az itálki zsidók, akiknek hagyománya időben megelőzi az előbb említett csoportokét. Imarendjük neve nuszách bnéj Romi, azaz Róma gyermekeinek rítusa, mely számos ponton eltér a világon használt többi imarendtől.
4. A spanyol száműzöttek menedéke
Amikor 1492-ben kiűzték a zsidókat Spanyolországból, sokan Rómában telepedtek le, ahogy az akkor spanyol fennhatóság alatt lévő dél-olasz területekről is Róma felé vették az irányt a menekülő zsidók. A bevándorlók saját zsinagógákat építettek, ahol a későbbiekben is megtartották saját különleges hagyományaikat.
5. 300 év a gettóban
Egy pápai rendeletet követően 1555-ben falak mögé kényszerítették a zsidókat Róma egy leromlott lakónegyedében, a Tevere partján. A folyó gyakran kiöntött, ami tovább nehezítette az életkörülményeket a túlzsúfolt gettóban, melynek kapuját bezárták éjszakára. A gettó a zsidók emancipációjával, 1870-ben szűnt meg a Risorgimento mozgalom hatására, melynek célja Itália egyesítése és a pápai uralom megszüntetése volt.
6. Itt is égettek Talmudot
1553-ban a pápa elrendelte az összes talmudkötet begyűjtését. A könyvekből a Campo de’ Fiori téren raktak máglyát a zsidó újév, ros hásáná napján. A tragikus eseményre egy 2011-ben készült emléktábla hívja fel a figyelmet a helyszínen.
7. Öt zsinagóga egy fedél alatt
A XVI. századi gettósítás idején csak egy zsinagóga működését engedélyezték a római zsidóknak. A színes közösségnek azonban többre volt szüksége annak érdekében, hogy mindenki a saját szokásai szerint imádkozhasson. Ezért az egyetlen, zsinagógaként használt, magas épületet öt részre osztották. Erről emlékezik meg a Piazza delle Cinque Scola, azaz az Öt zsinagóga tere. Az emancipáció után egy újabb hatalmas zsinagóga épült, mely a római rítust követi, de ebben is működik egy kisebb imaház, ahol a szfárádi tradíciók szerint vezetik a szertartásokat.
8. Egyedi ízek
A gettóba kényszerített zsidók nagy szegénységben éltek és ez az ételeiken is meglátszott. Olyan recepteket alkottak, melyekhez olcsón beszerezhették a hozzávalókat. Ilyen volt a carciofi alla giudia (sült articsóka), a coppiette (pácolt marhahús), vagy a pizza ebraica (zsidó pizza), mely dióval és cukrozott gyümölccsel gazdagított, édes sütemény.
9. Saját dialektus
A római zsidók a giudaico-romanesco nyelvjárást beszélték, melynek az olasz nyelv római dialektusa adta az alapját és számos héber kifejezéssel egészült ki. A giudaico-romanesco a héber kiejtésre is hatással volt. A torokhangú ájint (ע) például “ng”-nek ejtették, és a szavakhoz gyakran e-végződést tapasztottak, tehát a Smá Jiszráel így hangzott: Semánge Jiszráelle.
10. A gettó a múlt emléke maradt
Manapság a legtöbb római zsidó az egykori gettón kívül él, elsősorban a Marconi, Parioli és Monteverde negyedekben, illetve a Viale Libia és a Piazza Bologna környékén. Ennek megfelelően a a város számos részén találhatunk működő zsinagógát.
11. A korai sófárfúvás
Elul hó elsején, egy hónappal ros hásáná előtt a római zsidók apraja-nagyja összegyűlik a zsinagógákban, hogy meghallgassa a sófárfújást. Ez a micva ros hásánákor aktuális, de Rómában ezzel a szertartással hívják fel a figyelmet a közelgő ünnepre, mely a számadás és bűnbánat napja is egyben. A sófárfújást közösségi lakoma követi.
12. Kapcsolat tisá beáv és hanuka között
Ahogy minden más közösségben, úgy Rómában is Jeremiás siralmait olvassák fel gyertyafény mellett az év legszomorúbb napján, a jeruzsálemi Szentélyt gyászoló áv hó kilencedikei böjtön. A rómaiak azonban elteszik a gyertyacsonkokat, hogy azokat használják szolgagyertyának a hanukai lángok fellobbantásánál. Ezzel fejezik ki azt a reményüket, hogy a hanukai csodához hasonlóan hamarosan ismét újraindulhat a szentélyszolgálat.
13. Zsidó katakombák
Az ókorban a zsidók a Szentföldön barlangokba temetkeztek. Ezt a szokást vitték magukkal Rómába is, ahol hat katakombát hoztak létre a város szélén. A zsidó sírokat a rájuk vésett szimbólumokról (menóra, luláv, sófár, etrog) lehet felismerni. Jelenleg egy katakomba látogatható.
14. Holokauszt
Mussolini idején számos korlátozó rendelet sújtotta a zsidókat. 1943-ban kétezer római zsidót deportáltak s csak nagyon kevesen tértek haza. Viszonylag sokan találtak menedékre kolostorokban vagy jóindulatú szomszédoknál.
15. Terror
1982-ben, smini áceret ünnepén éppen a tradicionális gyermekek áldását tartották a nagyzsinagógában, amikor betörtek a PFSZ (Fatah) terroristái és automata fegyverekkel tüzelni kezdtek a jelenlévőkre. Egy kétéves kisfiú meghalt, 37-en megsebesültek. Azóta jelentős védelmet építettek ki a zsidó intézményekben.
16. 15 ezer fős közösség
Napjainkban mintegy 15 ezer zsidó él Rómában. Többségük tagja a hitközségnek és sokan küldik az egykori gettó területén működő zsidó iskolába a gyermekeiket. A városban számos zsidó intézmény, kóser étterem és egy zsidó múzeum is működik.
17. A római Chábád
A Lubavicsi Rebbe 1976-ban küldte Rómába Yitzchak Hazan rabbit és feleségét, Sarah-t, hogy erősítsék a helyi közösséget. A rabbiházaspár elsősorban tanulási lehetőségeket teremtett gyermekek és felnőttek részére, majd óvodát alapítottak. Napjainkban már több lubavicsi család dolgozik a város különböző pontjain és a helyiek mellett a Rómába látogató zsidó turisták igényeit is kiszolgálják.
18. Askenázi közösség
A holokausztot követően Magyarországról és Lengyelországból askenáz zsidók vándoroltak Rómába és saját zsinagógát alapítottak, melyet Hazan rabbi vezet.
19. Átjáróház
A hetvenes évektől Rómán haladtak keresztül a Szovjetunióból és Iránból kivándorló zsidók, útban Izrael, az Egyesült Államok, Kanada és Ausztrália felé. A Rebbe kezdeményezésére és a Joint segítségével támogatóközpontot hoztak létre a város Ladispoli nevű negyedében, ahol gondoskodtak a kivándorlók testi és lelki szükségleteiről. Sok szovjet zsidó férfinak itt bonyolították le a körülmetélését.
20. Líbiai bevándorlás
Líbia területén 2300 éven át éltek zsidók, ám a múlt század negyvenes éveiben rendezett számtalan pogrom a közösség tagjainak többségét menekülésre kényszerítette, majd 1967-ben Kadhaffi űzte ki a még Líbiában élő zsidókat. Sokan Rómában telepedtek le, magukkal hozva különleges tradícióikat és gasztronómiájukat. Akárcsak a többi, Rómába költöző zsidó közösség, a líbiaiak is megalapították saját zsinagógáikat.
Fotó: Wikipédia