Az egyiptomi kivonulás a Tórán, illetve a zsidó vallásgyakorlatom átívelő motívum, melynek jelentősége nem hangsúlyozható eléggé. Ekkor vált ugyanis Izrael családja néppé, ekkor kötött a zsidó nép felbonthatatlan szövetséget Istennel és a kivonulást követő ötvenedik napon jelent meg az egész nép előtt Isten és adta át a Tórát, az élet könyvét.

A rebbe levele

Isten kegyelméből

niszán hó 11. (1962. április 15.), Brooklyn, New York
Testvéreimnek, bárhol is legyenek. Isten áldjon meg titeket

Áldás és üdvözlet,

Peszah ünnepe, szabadságunk ideje, a Tóra része. Tóra, abban az értelemben, hogy „útmutatás és tanítás”, mert a valódi szabadságról tanít minket.

Peszah szabadság-fogalma

Más, a szabadságot leíró, gyakran különös definíciókkal szemben, Peszah ünnepe arra tanít minket, hogy a valódi szabadság nem más, mint a totális szabadság. Teljes és maradéktalan szabadság az emberi életet meghatározó mindhárom területen: (a) a lélek birodalmában, (b) a test birodalmában, (c) a minket körülvevő világban. Mindhárom területen külön-külön és együtt is.

Ez azt jelenti, hogy a zsidók feladata a szabadságra való törekvés a mindennapi élet fent említett területein, méghozzá úgy, hogy ne keletkezzen konfliktus e területek között, sőt még egészítsék is ki egymást. Csak az ilyen szabadságot hívhatjuk valódi szabadságnak.

Magától értetődik, hogy a harmonikus és teljes szabadságot nem érhetjük el, amennyiben a lélek, mely valójában Isten egy darabja (az emberben megnyilvánuló Isten), a test alárendeltje, és mindketten (test és lélek) a fizikai világ alárendeltjei.

Háromszoros szolgaság, háromszoros szabadság

Ebből azt a nyilvánvaló következtetést vonhatjuk le, hogy a valódi szabadság csak akkor érhető el, ha az emberi élet alacsonyabb rendű összetevőit (a testet és a fizikai világot) a lehető legmagasabb szintre emeljük. Ezen összetevők a számukra elérhető legmagasabb szintre emelkednek a lélekkel és annak céljaival együtt, míg a lélek, a maga szintjén, felszabadítja önmagát mindattól, ami hátráltatja a beteljesedésben.

Az egyiptomi rabszolgaság és az azt követő felszabadulás pontosan leírja a szabadság imént felvázolt koncepcióját.

A rabszolgaság az emberi életet meghatározó mindhárom területen teljes és maradéktalan volt: (a) spirituális rabszolgaság egy olyan országban, mely a moralitás legalját képviselte. Nem véletlenül nevezték Egyiptomot a „föld utálatosságának”, (b) szélsőségesen kizsigerelő rabszolgamunka, (c) az őket megillető anyagi javaktól való teljes megfosztottság.

A lélek szabadsága

A felszabadulás is e három területet érintette, méghozzá a lehető legteljesebb mértékben: (a) legelőször is, a spirituális felszabadulás – „Fogjatok és vegyetek magatoknak juhokat családjaitok szerint, és vágjátok le a Peszah-áldozatot.” Ezzel nemcsak megtagadták az egyiptomi bálványt, hanem nyíltan ki is fejezték annak értéktelenségét [az egyiptomiak istenként imádták a bárányt], (b) teljes fizikai felszabadulás, hiszen „felemelt kézzel”, dallal és ünnepléssel vonultak ki Egyiptomból, (c) megkapták jogos anyagi javaikat, hiszen „kincsekkel megrakodva” vonultak ki.

Vannak, akik az önfelszabadításra való törekvésük közben csupán a lelkükre koncentrálnak: imádkoznak és Tórát tanulnak. Amikor azonban leülnek enni és inni, a bennük élő állatiasságnak való alárendeltségük hamar egyértelművé válik.

A test szabadsága

Vannak, akik tudják, hogy a felszabadulásnak a testet is érintenie kell, és azt is, hogy a testi vágyak kielégítésének a valódi zsidó értékekkel összhangban kell történnie. Azonban csak az otthonukban viselkednek zsidóként. Amikor kilépnek a világba és mindennapi ügyeiket intézik, nem érzik úgy, hogy fel kellene emelniük a fizikai világ velük érintkező részét. Ők az Egyiptom-jellegű környezet rabszolgái, és felszabadulásukat csak az otthonukban valósítják meg, a Tóra és a Sulchán Áruch segítségével.

Peszah üzenete minden zsidó számára az, hogy az egyiptomi kivonulást minden nap át kell élni. „Emlékezz meg a napról, amelyen kijöttél Egyiptom országából, életed minden napján”.

Egy zsidó naponta emlékezik az üzenetre: Szabad vagy, felszabadított testtel és lélekkel! Ez a testet-lelket érintő személyes felszabadítás teszi lehetővé, hogy az egyiptomi szubsztanciát nagyszerű zsidó szubsztanciá­vá alakítsuk.

Csak amennyit elbírunk

„Csak annyit követelek, amennyit képesek megtenni” – Isten, az ember teremtője, kijelenti, hogy csak annyit kér és követel a zsidóktól, amennyi nem haladja meg képességeiket és lehetőségeiket. Arra van csupán szükségük, hogy szilárdan elhatározzák: teljesítik Isten rendelését. Ez az út, méghozzá az egyetlen út a valódi szabadság felé, a saját, belső száműzetésünktől való meg­szabaduláshoz, és az általános száműzetéstől való megszabaduláshoz, igaz messiásunkon keresztül.

Kóser és boldog Peszahot kívánok!