Szukkot ünnepének egyik érdekessége az uspizin, ami arámi nyelven annyit tesz: vendégek. A zsidóságban központi értéket képvisel a vendéglátás micvája, amit héberül háchnászát orchimnak nevezünk. Többszörösen így van ez az ünnepeken, amikor különlegesen nagy micva a szegényeket magunkhoz invitálni, és étellel ellátni, szukkot ünnepén pedig nemcsak hús-vér vendégeink, hanem spirituális látogatóink is lehetnek.
A hagyomány szerint ugyanis minden nap más személyiség látogat el a szukkába, hogy jelenlétével emelje az ünnep fényét.
A zsidó miszticizmus legfontosabb könyve, a Zohár azt mondja, hogy a szukkoti ünnepi sátorban olyan intenzív spirituális erők testesülnek meg, hogy az Isteni jelenlét úgy teljesül ki benne, mint az Édenkertben. Ezért szukkot hét napja során Izrael népének hét nagy vezetőjének lelke elhagyja az Édenkertet, hogy részesülhessenek a földi szukkot ünnep isteni fényéből.
A vezetők
Napok szerinti sorrendben: Ávráhám, Jicchák, Jáákov, Mózes, Áron, Joszef és Dávid király. A hagyomány azt mondja, hogy minden nap jelen vannak mindannyian, ám minden nap más-más lélek vezeti a többi hatot. Vannak, akik egy misztikus szöveget olvasnak fel a szukkába való első belépéskor, meghívva az illusztris vendégeket a sátorba, mások minden egyes étkezésnél meghívják a vendégeket, szfárádi zsidók pedig gyakran díszes széket is készítenek az aznap esedékes vezető számára, hogy az asztalnál ülve élvezhesse a lakomát.
Mélyebben értelmezve a vendégek témakörét, fontos megemlíteni, hogy a zsidó filozófia szerint az idő előre meghatározott mintázat szerint halad, spirálisan mindig előre, ismételve és egyúttal meg is haladva önmagát, egy végső cél felé. Szukkot minden egyes napja megfeleltethető a hét napjainak és annak a hét évezrednek is, melyet bölcseink az emberi történelemnek neveznek az első ember napjaitól a messiási korig. Ha hozzávesszük ehhez azt a koncepciót, hogy szukkot egyik fő témaköre az egység, akkor láthatjuk, hogy ebben a különleges időszakban térben és időben egységbe tömörülnek az emberek a legnagyobb cél, a végső megváltás elérése érdekében.
Az egyes vendégek más-más erényt képviselnek, és ha ezeknek megfelelően ön is javít saját viselkedésén, akkor azzal hozzájárul a világ jobbá tételéhez és a végső megváltás elérkezéséhez. A vendégek sorrendben a következő pozitív tulajdonságokat képviselik:
Ávráhám – cheszed: szeretet, kedvesség
Jicchák – gvurá: visszafogottság, erő
Jáákov – tiferet: szépség és igazság
Mózes – necách: örökkévalóság, dominancia a Tórán keresztül
Áron – hod: empátia, az isteni fény befogadása
Joszef – jeszod: szentség, spirituális alapok
Dávid király – málchut: az égi királyság megalapítása a földön
Ugyanezt a hét tulajdonságot – melyeket olvasóink az ómerszámlálás időszakában részletesen megismerhettek – abban a hét irányban is felfedezhetőek, ahogyan az ünnepi csokrot rázzák (hat irányban, és minden irány között a szív felé közelítjük a növényeket):
dél – cheszed (kedvesség)
észak – gvurá (szigorúság)
kelet – tiferet (együttérzés, harmónia),
felfelé – necách (kitartás)
lefelé – hod (alázat)
nyugat – jeszod (kapcsolat)
szív felé – málchut (kommunikáció)